Leírás

Incze Mózes saját művészetéről így fogalmazott: „Azoknak a fontos tapasztalásoknak, kivételes pillanatoknak állítanak emléket az alkotások, amelyekkel mindenki találkozik a világ és önmaga megismerése folyamán”. A kultúráját folyamatosságában megélő emberi álláspontot keresi a mítoszok és modernitás következményeinek egybevetésével. Alkotásaiban a klasszikus festészeti hagyomány formanyelvéhez illeszti az aktuális képi jegyeket. Mitológiai témát „boncolgató” műve, a Pygmalion is ennek jegyében született. Incze alkotásain többnyire imaginárius térbe helyezi alakjait, tárgyait. A kép fekete terének egy ablakszerű négyzet ad mélységet, mégis szürreális marad a helyszín. Jobbra egy emberi szív „lebeg” egy polcon, két emberi láb pedig a fő alak fején tapos. A fehér csuklyás, arcnélküli, bizarr figura úgy dolgozik, mint egy sebész. Csavarhúzójával a mintázóasztalon heverő emberi fejen bütyköl, az állványra állított próbababa alkatrészeit szereli össze. A görög mitológia szobrászmestere, Pygmalion örök érvényű, időtlen alakja a számára ideális nőalakot akarja megteremteni. Vágyai tárgya, a rózsaszín ruhába öltöztetett manökenfigura nagyon is mai: csuklójára kábel csatlakozik. Korunk Pygmalionja nem vár Aphroditéra, hogy életre keltse szobrát, maga akarja működtetni. Ezért szívet is ad neki, valóságosat, hogy szerethesse őt. A kép tere komor hangulatú, a teremtmény még élettelen. De erős fény vetül a művészre és alkotására, és minthogy a mítosz is jól végződik, Incze Pygmalionja is boldog lehet majd Galateájával.

Részletek